2017. február 11., szombat

”-Hé, hova tűntél blogger?!„

A fenti kérdés teljesen jogos. Legalább 3 hónap telt el, semmi hír rólam, a blogról, még csak ünnepkor sem. Nem fogok magyarázkodni, se kertelni, egyszerűen csak annyi volt, hogy egy ideig semmi kedvem, és erőm se volt az íráshoz. Az asztalamon tankönyvek tornyai álltak/áll, és ha be is fejeztem a tanulást, egyszerűen képtelen voltam leülni a seggemre, és rendesen megírni egy részt. Íg aztán egyfolytában halasztottam a dolgot, és kb Februárban azon kapom magam, hogy már nagyon rég nem írtam semmit.
Valamikor elkezdem az új részt, de azt ,hogy mikorra kerül ki, arról nem tudom semmit mondani. Lehet, hogy eltart 1 hétig, lehet, hogy 1 hónapig, lehet hogy nyárrig, de egy biztos, hogy nem hagyom abba a blogot, csak vissza kell szereznem a kedvemet.

Köszi, hogy végig olvastad.
xxx Jázmin

2016. november 19., szombat

6.Rész - Bújócska

Sziasztok! Végre befejeztem. Tduom, nagyon régóta nem volt semmi, de semmi kedvem nem volt írni. Remélem tetszik ez a rész. 
Jó olvasást, xxx Jázmin
És üdvözlöm az új olvasókat :))


- Úristen Lilou, mindjárt tíz óra! Szerinted ez a ruha jó?! Jézusom! - vísongott az öcsém Will. Amióta megtudta , - vagyis körülbelül 10 perce - hogy Shawnék átjönnek hozzánk, túlpörögve szaladgált a házban. Eddig tízszer megfésülködött és hétszer mosott fogat, komolyan, mintha randira készülne.
- Lilou! Te is hallotad, hogy csöngettek? - kiabálta anya, a konyhából. Na igen, ő a másik. Bár nem nagy rajongó, de szerinte, ha egy sztár jön a házunkba, minden jóval el kell látni. Már vagy ötféle ételt készített és most csinálja a hatodikat. 
Pár pillanaton belül, én is meghallottam a csengőt. Az ajtóhoz siettem és beengedtem az érkező vendéget.
- Lily és Ashron hol van? - kérdeztem Shawntól furán, mert egyedül jött.
- Nem tudom, hamarosan érkeznek majd. - vonta meg a vállát. 
Idegesen bámultam rá, azért ismerjük be, nem mindennap jön vendégségbe az emberhez egy híres sztár. - Na, beengedsz végre, vagy meddig álljak itt?!
- Bocs. - motyogtam félreállva. Shawn lehúzta a cipőjét, levette a pulcsiját és várakozóan nézett rám.
- Mivan, mit akarsz megint?! 
- Hát... gondoltam, be mutatod a házat, meg a szüleidnek és a testvérednek. - mosolygott rám.
- Ja, ööö hát persze. Gyere! 
Először a konyhába indultam, ahol anya főzött.
- Anya! - szólítottam meg, mire rám nézett, mintha csak most vett volna érszre bennünket, pedig tudtam, hogy egész végig figyelt minket. - Bemutatom Shawn Mendest, tudod , akinek több mint öt féle ételt főztél.
- Üdv hölgyem, Shawn vagyok. - nyújtotta a kezét, anya pedig mosolyogva elfogadta.
- Lilou anyukája vagyok. Remélem a lányom kedves veled, és segítőkész.
- Ó, hát persze. Örülök, hogy megismerhettem. 
- Én is nagyon örülök. Kérsz ebből a sütiből? Még friss. - kínálta meg anyukám egy csokis valamivel.
- Anya, először még körbe vezettem, aztán majd jövünk enni, jó? Addigra talán Lilyék is megjönnek. - szakítottam félbe és már tuszkoltam is ki Shawnt az ajtón.
- Apukám, most dolgozik, szóval nincs otthon. - magyaráztam. - Az öccsém pedig valószínűleg a szobájában van és vár téged, ne okozz neki csalódást!
Shawn halkan felnevetett.
- Ugyan, hiszen ha valaki engem megszeret, az már nem fog csalódni bennem. Túlságosan vonzó és kedves vagyok. - fényezte magát, mire csak megforgattam a szemem. 
- Will, bemehetünk? - kiabáltam, mert időközben felértünk Will szobájához. 
- Aham, persze gyertek csak.
Benyitottam. A szoba nagyon rendetlen volt , mindenfelé ruhák heveretek, ahová csak néztél. Will az ágyán ült , egy könyvvel a kezében. 
Shawnra néztem, aki mintha meglepoődött volna valamin. Oldalba könyököltem, hogy "felébresszem".
- Oh, szia! - köszönt rá az öccsémre kedvesen. - Shawn vagyok, te meg biztos Will vagy ugye? 
Will csak megszeppenten bólogatott.
- Lilou nagyon sok jót mesélt róla, már nagyon vártam, hogy találkozhassak veled. - Jézusom létezik ilyen? Shawn nem egy egoista dög az öccsémmel ?
- Én is nagyon vártam már. - mosolygott szégyenlősen Will, még mindig az ágyán ülve. 
- Akkor hát mire vársz? Nem szeretnél egy ölelést? - kérdezte Shawn kedvesen. Az öccsém meglepődött, majd ugyanabban a pillanatban felugrott és Shawra csimpaszkodott.
- Aláírást is kaphatok? Csinálhatok veled egy képet? - nyílt meg Will. - A barátaim el se fogják hinni, hogy veled találkoztam.
- Persze, csak ne mond el nekik, hogy iskolába járok. - kacsintott Shawn. - Még a végén mindenki átiratkozna hozzánk.


- Már nem is azért, de nem hinném , hogy mindenki iskolát vált csak miattad. - nevettem ki. 
Mr.Egoista figyelmen kívül hagyta a megjegyzésemet.
- Szeretnél valamit játszani? - kérdezte. 
- Igen! Bújócskázzunk! - kiált fel vidáman Will. - Leszek húnyó, negyvenig számolok, szóval siessetek.
Az öccsém imádja ezt a játékot, de mivel ketten vagyunk, otthon nem szoktunk játszani.
Shawn tanácstalanul nézett rám, mire én csak rávigyorogtam és kifutottam a szobából. Lent apa dolgozó szobájában, van egy hatalmas szekrény, ami mindenféle ágyneműkkel van teletöltve, de pont van akkora hely benne, hogy egy ember kényelmesen elférjen. Bemásztam oda és már csuktam volna be a szekrény ajtót, amikor Shawn is benyomta magát mellém.
- Ne már! Ez az én búvóhelyem, menj ki ! - utasítottam hisztisen. 
- Nincs elég időm, Will már a nyakunkban van .- lihegte a hajamba.
Igen. Egy ember még kényelmesen elfér, de kettő embernek már elég szűkös a hely.
- De istenem! Egy csomó jó kis búvóhely volt, most miért kellett oda bújnod, ahová én?!
- Követellek és láttam, hogy ide nem fogok beférni, de amikor visszafordultam volna, hogy új helyet keressek magamnak, meghallottam, ahogy jön le az öccséd. - magyarázza.
- Akkor nem kellett volna követned! - morgok. A kezemet a mellkasára tettem, - mert tényleg nagyon-nagyon közel volt, szinte rám préselődött - és megpróbáltam messzebbre tolni. Sikertelenül.
- Ne tapizzál le. - vigyorgott önelégülten.
- Nem is tapiztalak. Bele másztál az aurámba! - idegeskedtem. - Menj már ki a szekré...
Nem tudtam befejezni, mert hirtelen kinyílt az ajtó. Will csodálkozva nézett ránk, mert tényleg eléggé félreérthető volt a helyzet.
- Tudtam! Tudtam, hogy ti jártok! - kiált fel.
- Jézusom Will, nem járunk, ez a idióta bemászott, mert nem tudott máshová bújni. Igaz Shawn? - léptem ki a szekrényből és élveztem a friss levegőt.
- Igen , igen. - bólogatott Mr.Egoista .
- Nem hiszem el. - makacskodott az öccsém.
- Akkor ne tedd, mi tudjuk mi az igazság. - vontam meg a vállam , mire kicsit elbizonytalanódott.
- Igazából, megjöttek Lilyék is. - szólalt meg egy idő után. Épp tömik magukba anya sütijeit.
- Mi? Zabálnak nélkülem?! Mennem kell. - viharzott ki Shawn a szobából. Will kérdőn nézett rá, majd utána ment.

Alig telt el 20 perc, de máris megvádoltak, hogy járok Shawnnal. Ezenkívül, igaz, hogy semmi nem történt a szekrényben, de mégis büntudatom volt Ashron miatt. Hosszú lesz a mai nap...

2016. szeptember 4., vasárnap

5.Rész - Talán nem is olyan szörnyű...

Sziasztok! Itt is vagyok a következő résszel. A betűket kicsit nagyobbra állította. :)
Jó olvasást.
XXX Jázmin.


- Lilou! Te még, hogy hogy itthon vagy?! - hallottam meg anya hangját, félálmomban. - Kelj fel, drágám! Elfogsz késni! - megérintette a vállamat, hogy felkeltsen. Nyöszörögve arébb fordultam. 
- Még ráérek. - dünnyögtem.
- 7:30 van már...
Erre rögtön felpattant a szemem. Jézusom, késésben vagyok! Lehet, nem kellett volna tegnap este éjfélig telefonoznom. Gyorsan szaladtam, felöltözni és rendbe tenni magam. 
15 perccel később már úton voltam az iskola felé. Beérve rögtön az Angol terembe siettem és megkönnyebülve vettem észre, hogy még van öt percem. Leültem a helyemre, majd lustán elfeküdtem a padon. Lilyvel sajnos Péntekenként, nem nagyon találkozzok, mert csak egy közös óránk van ma.
Hirtelen egy starbucks-os poharat nyújtottak elém, amin rögtön éreztem, hogy forró csoki. Annyira megörültem neki, hogy valaki hozott nekem italt, hogy rögtön kikaptam a kezéből és mohón kezdtem inni. Olyan reggeleken, amikor fáradt vagyok, mindig megszoktam inni egy jó nagy bögre kakaót , de ma mivel késésben voltam, nem volt időm, ezért most ez a forró csoki számomra olyan volt, mint kiszáradt embernek a víz.
- Köszönöm! - néztem fel a "megmentőmre", de mikor láttam, hogy ki az félre nyeltem.
- Mi van, meglepődtél? - röhögött Shawn jókedvűen.
- Miért hoztál nekem forró csokit?
- Mi ez a gorombasság? Előbb még örültél neki. - vigyorgott.
Csak elhúztam a számat és csendben maradtam.
- Amúgy meg Lilynek és Ashronnak is vittem, mert én ilyen kedves vagyok, hogy veszek italokat nektek. - Aha, visszatért az egoista énje.
- Üm. - morogtam egyet, miközben arébb toltam a forró csokit, amit szívesen megittam volna, de makacs voltam és nem akartam semmit se elfogadni Mr.Egoistától.
- Nem kéne menned? Mindjárt csöngetnek. - emlékeztettem. 
- Angolom lesz. - felelt még mindig azzal az idegesítő vigyorával, miközben leült mögém. - Amúgy meg itt a tanár és téged figyel...
Riadtan fordultam előre, ahol a tanár úr engem nézett figyelmeztetően. Szerencsére nem volt olyan kedvében, hogy elzárásra küldjön, mint tegnap a kollégája.
Egész órán valami unalmas könyvet elemeztünk, amit igazából már általánosban elolvastam. Szerencsére Shawn egész órán csendben figyelt és egyszer se zavart meg.
Mikor kicsöngettek, összepakoltam a cuccomat és kimentem. A szekrényemhez igyekeztem, hogy átváltsam a tankönyvemet.
- Hey Lou, milyen órád lesz? - dőlt hirtelen a szekrényre Shawn.
- Semmi közöd.
- Oh, szóval Emelt-Matek. 
- Mi? Honnan tudtad? - döbbentem le, mire ő kinevetett. 
- Ott van a kezedben a könyved. - röhögött. - Amúgy meg, nekem is az lesz, szóval mehetünk együtt.
- Nem kösz, egyedül is eltalálok a terembe. - próbáltam lerázni, miközben elindultam.
- Én viszont nem, szóval jövök veled. - követett.
- Mindig ilyen idegesítő vagy?! - kérdeztem unottan.
- Mindig ilyen makacs vagy? - kérdezett vissza.
- Hagyj békén.
- Te kezdted. - röhögött ki.
Szótlanul sietősebbre vettem a tempót, de pechemre simán utolért.
- Ne már, ne hisztizz be. - állt meg előttem, ezzel arra készrerítve, hogy én is megálljak.
- Nem is hisztiztem. 
- Dehogy nem.
- Nem is! 
- Látod, most is azt csinálod!
Bármennyire nem akartam, muszáj volt beismernem, hogy igaza van.
- Jó, lehet, de csak azért mert az agyamra mész!
- Figyelj, ha nem lennél ennyire makacs, akkor simán eltudnánk beszélgetni rendesen.
- Mi?! Miattam nem lehet, rendesen beszélgetni?! Te vagy mindig ilyen idegesítően egoista! - akadtam ki.
- Nem vagyok nagyképű, csak tudom, hogy helyes vagyok, meg minden! 
- Ennyi erővel, én se vagyok makacs! - nem, kicsit sem voltunk gyerekesek...
Időközben egy kis tömeg kezdett körénk gyűlni, én pedig ezt nem vettem észre a nagy vitában. 
Huh, Lilou semmi baj, semmi baj. Hiába próbáltam magamat nyugtatni, éreztem, hogy egyre szaporábban veszem a levegőt, légszomjam van , izzad a tenyerem. Hirtelen mintha mindenki engem figyelne, ami valamennyire igaz is volt.
- Shawn... - nyöszörögtem halkan, miközben belékapaszkodtam. 
- Lilou?! Mi a baj?! - most láttam rajta először jelet az aggodalomra. - Ugye, nem miattam van ez?! Nem gondoltam komo...
- Pánikrohamom van. - szakítottam félbe nehezen. 
Felkapott és úgy tört át a tömegen.
- Gyerekek, kérlek most ne gyertek utánam. - szólt még hátra, miközben az udvar felé vette az irányt. Hallottam még, hogy a tömeg összesúgott a hátunk mögött.
Az udvarra érve letett a földre.
- Lélegezz mélyeket Lilou! Semmi baj nincs. - utasított, én pedig engedelmesen csináltam amit mondott. Pár perc után, jobban lettem és már nem éreztem azt a szorongató érzést, amit bent. 
- Köszönöm. - mondtam, miközben feltápászkodtam.
- Nincs mit. Mióta van pánikrohamod? - kérdezte Shawn, miközben oda adta a táskámat.
- Régóta, de nem szokott gyakran kijönni. - mondtam. - Már vagy egy éve, nem volt semmi tünet.
- Sajnálom. - jelentette ki szimplán, én pedig meglepődve fordutam meg.
- Mit?
- Hát ez az egész miattam volt. - mondta szomorúan és abban a pillanatban, tudtam, hogy most levette a fedőmaszkját.
- Nem baj, nem a te hibád, nem kell aggódnód.
- Igazad van. Nem tehetek róla, hogy ilyen helyes vagyok és vonzom az embereket. - Na vissza is tért az egoista énje, de legalább pár másodpercig láthattam az igazi Shawnt.
- Gyere te ego majom, mert elkésünk. - indultam visszafelé. Rájöttem, hogy Shawn nem is olyan kibírhatatlan...
- Nem is vagyok ego majom, ne hívj így! - na megint kezdődik a vita...
- Már pedig az vagy és az is maradsz.
A matek terem ele érve, ott várt Ashron, akit egy puszival üdvözöltem.
- Hát, ti?! Hol voltatok eddig? - kérdezte.
- Mielőtt bármi rosszra gondolnál, elmondom, hogy pánikrohamom volt, de már jól vagyok. - válaszoltam gyorsan.
- Biztos? - hajolt közelebb, miközben az arcomat vizsgálta.
- Igen, nem kell aggódnod. - mosolyogtam. - Viszont siess, mert a végén még elkésel.
- Jól van, akkor később még kereslek. - ölelt meg, majd elment.
Beléptem a terembe, ahol már mindenki ott volt. Shawn és Lily épp romantikáztak, de sajnos az én padom mellett. Valahogy kikerültem őket és úgy ültem le.
- Lilou! - üdvözölt rögtön Lily. - Épp arról beszélgettünk, hogy holnap moziba mennénk, nincs kedveted jönni Ashronnal?
- Öm, nem köszi. - próbáltam a legkedvesebben mosolyogni.
- De miért? Tök jó móka lesz. - szállt be Shawn is, így már ketten voltak ellenem.
- Mert... ez a ti randitok és Ashronnal majd megyünk máshova.
- Akkor, ne legyen randi, hanem csak lógunk négyen, mit szólsz hozzá? 
Hirtelen eszembe jutott az öccsém, hogy nagyon szeretne Shawnnal találkozni. 
- Jó, de nálunk lógjunk, jó? - egyeztem bele. Lily és Shawn pedig rábólintottak. 
- Már csak Ashronnal kell megbeszélni. - mondtam.
- Hagyd, majd elintézzem én, úgy is közös óránk lesz ezután. 
- Oké.

Ezután abba hagytuk a tárgyalgást, mert megérkezett Mr.Tomsink és belekezdtünk a matekba.

2016. augusztus 23., kedd

4.Rész - Randi

Hellosztok! Végre elkészültem a negyedik résszel is. Remélem tetszik, jó olvasást hozzá! 
xxx Jázmin


* Lilou szemszöge *

- Rohadtul nincs kedvem elzárásra menni! - panaszkodott Lily. Igen, a tanár kitalálta, hogy mivel nem figyeltünk az órán, ma itt kell maradnunk az elzáráson. Mekkora hülyeség ez?! 
Hirtelen megpillantottam egy szőkésbarna loboncot.
- Pillanat Lily, mindjárt jövök, addig menj a terembe! - mondtam a barátnőmnek, miközben a haj gazdája után futottam.
- Ashron! Várj! - fordultam be a sarkon. Az üldözött meglepetten fodult hátra, én pedig későn vettem észre, hogy nem egyedül van. Mr.Egoista ott állt mellette és most kérdőn méregetett.
- Épp téged kerestelek... - kezdte, de félbe szakítottam.
- Én... csak... annyit... akartam mondani, ... hogy ma később kell találkoznunk. - lihegtem Ashronnak, figyelem kívül hagyva a Shawt.
- Miért? Figyelj Lilou, ha nem akarsz velem lenni, mond el... 
- Nem, erről szó sincs! - mentegetőztem. - Csak elzárásra küldtek Lilyvel, mert nem figyeltünk az órán.
- Mert tuti, rólam áradoztatok. - szólt közbe Mr.Egoista vigyorogva. Megforgattam a szemem. 
- Ez nem rólad szól, maradj kussban. - korholtam le "kedvesen", majd újra Ashronra koncentráltam. - Akkor mi legyen?
- Visszajövök érted, mit szólsz? - felelt.
- Benne vagyok. - mosolyogtam. 
- Hova mentek randizni? -  kérdezte Shawn. Nocsak! Valami érdekli, ami nem kapcsolodik hozzá?!
- Itt van egy közeli kávézó, retek jó kávéjuk és forró csokijuk van. - magyarázta Ashron. - Egyszer mindenképpen ki kell próbálnod.
Mr.Egoista arcára pillantottam. Látszott rajta, hogy valamin nagyon gondolkozik. Akármin is agyalt, az arckifejezése nagyon nem tetszett nekem.
- Hey Lilou, nem kell neked visszamenned? - fordult felém Ashron, én pedig ijedten kaptam észhez. Ha az elzárásról elkések, annak semmi jó vége nem lesz. Vajon létezik olyan, hogy dupla elzárás?!
- Később találkoztunk. - kiabáltam vissza, miközben már a sarkon jártam. Még hallottam, hogy mögöttem a fiúk felnevetnek.
A 102-es terembe érve - ahol volt az elzárás. - megkönnyebülésemre, nem volt még bent a tanár. Belépve a terembe, csak Lilyt láttam. Úgy tűnik, csak minket küldtek ide, mert olyan rosszak voltunk...
- Lilou! Azt hittem már, hogy itt hagytál! - fogadott a barátnőm.
- Nem tennék olyat. Csak Ashronnal kellett beszélnem.
- Ááá, értem! - vigyorgott mindenttudóan. - Esetleg óvszer nem kell?
- Vicces vagy... - motyogtam.
Erre már nem tudott válaszolni, mert bejött a felügyelő tanár, nekünk pedig csendben elkellett kezdenünk a leckéinket írni.

* Ashron szemszöge *

- Lily? Az a csaj, aki Lilou-val szokott lógni? - kérdeztem.
- Igen. Jól néz ki, meg aranyos is. - mosolygott Shawn, viszont éreztem, hogy volt még valami.
- De? 
- De nem érzem a szikrát, vagy mi a francot. - sóhajtott fel. - Tudod, rengeteg lány van, akit megkaphatnék, mert hát én is tudom, nagyon helyes és aranyos vagyok, de valahogy eddig egyik csajnál se éreztem az a bizonyos szikrát. 
- Ne add fel haver! Amíg nem találod meg azt a személyt, aki hozzád illik és nem szikrázol, addig élvezd az életet és fektess meg pár csajt.
Igaz, ennek én nem vagyok valami nagy híve, de Shawn egy sztár, több millióan ismerik és szeretik, szerintem a lányok egy éjszaka kaland után, nem utálnák őt, miután dobta őket, hanem még örülnének is neki, hogy vele lehettek.
- Igazad van, de nem hiszem, hogy ilyen akarnék lenni. - gondolkozott. - Na és mi a helyzet Lilou-val?
- Öm, hat igazából én se tudom. Egyszerűen lenyügőzz ha rá nézzek. De akkor figyeltem fel rá igazán, amikor láttam, hogy ő nem rajong körbe téged, mint egy légy.
- Ezt, hogy érted?
- Hát, hirtelen megjelentél és majdnem az összes csaj rád tapadt, nem lehett velük rendesen beszélni, mert mindig te vagy a téma. Lilou pedig valahogy más. Őt hidegen hagyta az egész.
- Igen észrevettem. - bólogatott Shawn.
- Na mindegy is, majd még találkozzunk.
- Ja, sietnem kell, mert még interjúm lesz.
- Sok sikert. Hello.
- Hello.
A tesi óráig nem bírtam Shawnt, de aztán valahogy már nem egy ellenséget láttam benne, hanem egy magányos barátot.
Gyorsítottam a lépéseimen, mert még leakartam tusolni, meg minden. A házunk elé érve , egy ismerős alakot pillantottam meg.
- Ash! - Ó a francba! Ez tényleg ő.
- Bianca, most azzonal tűnj el! 
Megálltam tőle 2 méterre és vártam, hogy mikor mozdul már meg. 
- Figyelj Ash, tudom, hogy nem akarod, hogy itt legyek...
- Nem akarom, hogy itt legyél?! Bianca, szerinted miért?! Rémlik, hogy megcsaltál 1 éve?! Most azzonal tűnj innen! - szakítottam félbe.
Nem is figylve a szavaimat közelebb csúszott hozzám. A kezét a mellkasomra tette és közelebb hajolt.
- Tudom, hogy még szeretsz... - próbált megcsókolni, miközben a mellét nekem nyomta. 
- Hagyj már a rohadt életbe! - löktem el magamtól. - Elegem van belőled. Keress mást akivel szórakozhatsz!
- Mégis, miért Ash? Egy éve még sírtál utánam. Csak nem találtál egy ribit magadnak? - mosolyodott el gúnyosan.
- Nem, én nem találtam ugyan olyan fajtát mint te. Rendes lánnyal vagyok. 
Meg se vártam, hogy válaszol elmentem mellette és bementem a házba. Az ajtó melletti üvegből még láttam, hogy elsétált.
Gyorsan felszaladtam a szobámba, lepakoltam a cuccomat, majd a fürdőbe mentem.   Öt perc alatt letusoltam, aztán magamra kaptam valami klasszabb ruhát. A hajamba idegesen beletúrtam, amitől valamennyire rendeződött.


* Lilou szemszöge *

A világ leghosszabb 60 perc után, végre kiszabadultunk. Én a suli főkapujához igyekeztem, míg Lily a hátsókapuhoz, ezért gyorsan el is köszöntünk egymástól. Kiérve rögtön észre vettem Ashront aki a lépcsőn álldogált, másmilyen ruhában mint reggel.
- Szia! - mentem oda elé. 
- Hello! Szép vagy! - bókolt miközben megölelt. Éreztem rajta, hogy nem csak átöltözött, hanem még le is tusolt.
- Egyáltalán nem változtam semmit. - nevettem.
- De attól még szép vagy. - fogta meg a kezem és húzott maga után.
- Köszönöm. - motyogtam.
Először sétáltunk egyet, mialatt mesélt magáról és én is magamról, majd a kávézó elé érve bementünk. 
A hely nagyon hangulatos volt, az első pillanattól megszerettem.
- Mit kérsz?
- Forró csokit, de majd én fizetek magamnak. - mondtam. 
- A-a! Én hívtalak randira, én fizetek! - tiltakozott. Volt valami a tekintetében, amitől úgy döntöttem nem makacskodom. 
- Jónapot! Egy cukormentes kávét, illetve egy forró csokoládét szeretnénk. - rendelt Ashron a pultnál. 
- Rögtön.
Miután kész lettek az italaink és Ashron ki is fizette, kerestünk egy helyet, ami viszonylag el volt rejtve. Végül a legvégén egy sarokba telepedtünk le, ahol nem nagyon voltunk észre vehetőek, de mi mindenkit láttunk.
Amúgy az italok nagyon jól néztek ki. Az enyémen még hab is volt, amitől olyannak tűnt, mint amilyeneket a reklámokba szoktak leadni.
- Hogy ízlik? - kérdezte Ashron, miután óvatosan belekóstoltam a forró csokimba.
- Nagyon finom, csak meleg. 
- Ezért forró csoki a neve. - röhögött. 
- Shawn, gyere üljünk oda! - hallottam eg Lily hangját. MI VAN? Mi a francot keresnek itt?! Aztán az eszembe jutott, hogy Ashron ma elmondta Mr.Egoistának, hogy hova megyünk és, hogy milyen arcot vágott, amikor megtudta. 
- Lapulj! - súgtam oda halkan Ashronnak, aki furcsán figyelt, de azért azt tette amit mondtam. Próbáltunk minél észrevehetetlenül meginni az italunkat. Természetesen, sikertelenül, mert Lily így kiáltott fel:
- Hé, azok ott, nem Lilou-ék?! Menjünk oda hozzájuk.
Pár pillanat múlva meg is jelentek az asztalunknál.
- Sziasztok! Micsoda véletlen, hogy ti is itt vagytok. Leülhetünk hozzátok? - köszönt Shawn önelégülten.
- Ja, micsoda véletlen... - motyogtam.
- Tessék?
- Leülhettek. - mondta Ashron udvariasan, de láttam rajta, hogy őt is zavarja a helyzet.

- Na és, hogy ment eddig a randi? - kérdezte Lily vidáman, miközben lehuppant mellém.
- Remekül. 
- Mi épp arról beszéltünk, hogy kinek milyen kapcsolatai voltak. Szóval kezdjük előlről. Én eddig egy fiúval jártam, akivel félév után szakítottunk, mert már nem éreztük a szerelmet. - nevetett Lily. - És veletek mi a helyzet?
Ismertem a barátnőm történetét, még emlékszem is, hogy milyen vidáman közölte a szakítást...
- Én sok lánnyal randiztam már ...ezt nem nagyon szeretném részletezni. - Mr.Egoista a távolba bámult és látszott rajta, hogy nagyon kattogott valamin.
- Nekem ketttő barátnőm volt, az egyik elhagyott mert nem akartam vele lefeküdni, a másikkal pedig félévig jártam, ebből 4 hónapig csalt egy másik pasassal. - mondta Ashron, mi pedig egyszerre sziszentünk fel. - Illetve kiskoromban volt egy lány, aki nagyon tetszett.
- És te hogy állsz a pasikkal Lou? - fordult felém Mr.Egoista. Szerintem örökké Lou-nak fog hívni, hogy idegesítsen.
- Egyszerűen. Nem volt még kapcsolatom.
- Semmi óvis szerelmeskedés? - nevetett Lily, Ashron ezt csúnya pillantással jutalmazta.
- Nem. - mosolyogtam. Shawn arcán átsuhant valami, de egy pillanat után, megint az egoista barom képe volt. Pedig előtte meg mertem volna esküdni, hogy szomorú fejet vágott. Tuti csak képzelődtem.
Ezek után mindenféle hülyeségről kezdtünk dumálni. A fiúk rengeteget pervezkedtek és itt valahogy Shawn sem volt olyan beképzelt. Az egészet az rontotta el, hogy két lány felismerte Mr.Egoistát és jöttek autogramot kérni.
- Esetleg csinálhatnánk egy közös képet? - kérdezte a szöszi a telefonját szorongatva.
- Persze. - mosolygott Shawn kedvesen. Áhá! Szóval a rajongókkal tök jófej meg minden, nekem meg az egoista énjét adja...
A két csaj felvidultan álltak Shawn mellé.
- Azta ez nagyon jó kép lett! - nézték meg a képet, miután végeztek. - Hm... esetleg csinálhatnánk még egy képet úgy, hogy ők - itt ránk mutatott - is benne vannak?
- Természetesen.
Mr.Egoistát nem nagyon zavarta a dolog, minket viszont annál jobban lepett meg a kérés. Én Shawn és Lily között álltam, míg Ashron, a másik oldalon.
- Köszönjük a képet. - mondták, majd vihogva elmentek.
- Várjunk öt percet, aztán nekünk is menni kéne. - szólalt meg Mr.Ego. - A rajongókat ismerve, pár percen belül fent lesz a kép Facebookon és simán ki lehet deríteni, hogy hol vagyunk. Bár nem haragszom érte. Ha én lány lennék és csinálnék egy képet, egy ilyen jóképű, helyes sráccal, mint én, akkor én is rögtön tolnám fel a netre.
Brrr, és én még azt hittem nem is olyan egoista. 
- Oké, akkor mi már most indulunk. - ragadta meg a kezem Ashron. - Jó volt veletek dumálni, Holnap majd még nyomjuk.
Összepacsiztak Shawnnal, míg én elköszöntem a legjobb barátnőmtől.
- Nem volt rossz ez a randi. - mondta Ashron, mikor kiértünk az utcára, én csak bólintottam egyet. - Haza kísérlek, jó?
- Persze. - mosolyogtam rá. 
Az utcán nem nagyon volt senki, pedig még csak hat óra múlt. Viszont sötét volt és hideg is. Ashron mindvégig fogta a kezem, ami megnyugtatott, de belül majd szét vert az öröm. A kapunk előtt megálltunk és magával szembe fordított. 
- Egy hónap múlva tél lesz. - mondta Ashron random.
- Igen. Bár ez most, hogy jön ide? - nevettem.
- Sehogy, csak eszembe jutott rólad.
- Rólam??!
- Egyszer láttálak hógolyó csatázni az udvaron. És emlékszem, hogy mentél, mentél és zsupsz elcsúsztál. Mindenki rajtad röhögött.
Vörösen hajtottam le a fejem. Ez a jelenet még nekem is rémlik, de mentségemre szóljon, volt ott egy rohadt befagyott pocsolya és én nem láttam. 
Ashron hirtelen magához húzott, de nem megcsókolt hanem csak megölelt.
- Köszönöm a mai napot. - suttogta.
Csak szótlanul öleltem behunyt szemekkel.

- Holnap találkozzunk. - tolt el magától.
- Igen. - motyogtam.
- Szia szépség, szép estét.
- Neked is Roni!
Halkan felkuncogott a beceneve hallatán. Lelépett a küszöbről és elindult a kihalt utcán.
- Vigyázz magadra! - kiabáltam oda neki.
- Meglesz!
Figyeltem, ahogy lassan elballag, majd én is bementem a házba, ahol kettő mérges szülő várt, illetve egy dühösnek álcázott öccs.
- Mégis hol voltál kislányom?! - kezdte az apám.
- És mi az, hogy nem szólsz nekünk?! - folytatta anya.
- Jaja, meg miért nem Shawnt hoztad? - kérdezte az öccsém is, de ő inkább tűnt aranyosnak, mint mérgesnek. De aztán rájöttem, hogy hogyha tudja, hogy nem Mr.Egoistát hoztam, akkor végig nézték ahogy Ashronnal búcsúzkodtunk...
- Bocsi anya és apa, elfelejtettem írni nektek. Többet nem fordul elő. Csak egy fiúval sétáltam egyet, illetve később Lilyékkel, beültünk a kávézóba. Ígérem, máskor írni fogok! - magyaráztam. Persze azt a részt kihagytam, hogy elzáráson voltam. Amiről nem tudnak, az nem fájhat nekik.
- Ajánlom is. Ha máskor még egyszer előfordul ez, akkor szobafogsádra küldünk.
- Oké, oké. Viszont, ha most nem baj, akkor felmennék a szombámba , mert fáradt vagyok.
Anya és Apa bementek a hálójukba, de Will nem akart felengedni.
- Miért nem Shawnnal voltál? Hisz neked van lehetőséged, vele lenni!
- Figyelj öcskös. Shawn is ott volt a kávézóba. És ha ennyire akarod, akkor megpróbálok, szervezni neked egy találkozót vele, rendben? - guggoltam le hozzá.
- Igen, Lilou! Te vagy a legjobb nővér a világon. - ölelt meg.
- Tudom, tudom. - nevettem. - De most már igazán felmennék a szobámba...
- Nyugodtan.

Will elengedett, én pedig örültem, hogy végre kicsit egyedül lehetek és átgondolhatom a dolgokat.

2016. augusztus 18., csütörtök

#Díj 2

Sziasztok! Amikor elkezdtem a blogomat, sosem gondoltam volna, hogy valaha is kapok díjat, ehhez képest  nem régibben megkaptam a másodikat is! Nagyon, de nagyon szépen köszönöm a díjat Réka-nak, a Number 4 írójának. Kicsit szégyellem magam, hogy csak most hozzom, de ha már itt vagyunk, kezdjünk bele. :)
http://number4invisible.blogspot.hu

Szabályok:


1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, kitől kaptad! 
2. Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad! 
3. Írj 12 dolgot a blogjáról! 
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról! 
5. Válaszolj a 12 kérdésre 
6. Tegyél fel 12 kérdést. 
7. Kommentelj annak a blogjára, akitől kaptad a díjat, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építőjellegű legyen! 

12 dolog Réka blogjáról:


1. Nagyon szép a fejléc és az egész blog hangulatos. :)
2. A szereplőknél ott van Shawn, Dylan és Tyler is. :D
3. A trailer iszonyat jó lett. 
4. Titokzatos.
5. A főszeplő 14 éves ( őszintén, ezen meglepődtem, de nagyon örülök neki :) )
6. Képességekkel rendelkeznek.
7. Izgalmas a történet.
8. Olyan dolgok derültek ki, amikre nem számítottam.
9. Néhány kép a Teen Wolfból van, amit imádok!!
10. Fantasy
11. Imádom a szereplőket!
12. Nem lehet megunni, imádnivaló.

12 dolog az én blogomról


1. Shawn Mendes fan fiction.
2. Nem az lesz, ami elsőnek tűnik.
3. Nagy szerepe lesz benne a múltnak.
4. Jelenleg 3 rész van kint.
5. A szereplő lista nemrég bővült.
6. Imádom írni a történetet, de képeket keresni hozzá már nem szeretek.
7. Elértem a 20 olvasót, aminek nagyon örülök.
8. Nem csak a Gimi körül fog forogni a történet.
9. Szeretek zenét hallgatni írás közben.
10. Mindennap lefekvéskor elszoktam képzelni a történetet az ágyban.
Most csak ennyit tudtam összegyűjteni.

12 kérdésre a válaszok:

1. Como Estás? :D (Hogy vagy?)
- Köszi, remekül. :D


2. Ki a kedvenc bloggered és bloggerinád?
- K.D.Niki, Réka  


3. Szerinted milyen a jó történet?
- Én személy szerint imádom azokat a történeteket, amik izgalmasak, valami szuper ereje van a főszereplőnek, viszont ekközben picit romantikus is. :)


4. Milyen eszközről írod a blogodat?
- Gépről. Próbálkoztam már telóról is, de az egy katasztrófa lett.


5. Szerettél-e már bele egy blogger/bloggerina által kitalált karakterbe?
- Nem (még). Nem olvassok olyan sok blogot, szóval lehet, hogy ezért még nem.


6. Úgy, amúgy... filmből/könyvből/sorozatból vagy blogból volt e már kedvenc főgonoszod? :D
- Filmből nem nagyon. Könyvből a Végzet Ereklyéi sorozatból Sebastian. Sorozatnál a Teen Wolfból Peter Hale. És blognál, pedig a Number 4-ból Todd (Mert ugye ő annak számít nem?)


7. Melyik a kedvenc emojid?
- 😂❤️😍😊


8. Egy 1-10-es skálán mennyire tetszett a blogom? :D
- 10/10. Picit másra számítottam a legelején, de így sokkal jobban tetszik.


9. Lett kedvenc szereplőd?
- Jeff, Todd, Nathan.


10. Van-e olyan zene, amiből van kedvenc rapp részed, amit nagyon jó hangzásunak találsz? :D
- Talán (??).


11. Melyik a kedvenc zenéd most?
- Igazából körülbelül hetente változik meg a kedvenc zeném, de jelenleg Jason Derulotól a Bubblegum. ( Itt megtudjátok hallgatni.)


12. Ki a kedvenc színészed? (nőt is, férfit is)
- Nő: Jennifer Lawrence
 Férfi: Dylan O'Brien, Tyler Posey 

12 saját kérdés:


1. Hogy tetszett a blogom?
2. Mi a kedvenc ételed?
3. Van más történeted is?
4. Hol voltál nyáron?
5. Miért kezdtél el blogolni?
6. Van példaképed? Ha igen, ki?
7. Kedvenc íród?
8. Van háziállatod?
9. Mit kívánnál, ha lenne 3 kívánságod? (Olyat nem szabad, hogy legyen még több)
10. Ha égne a házad és cak egy dolgot tudsz kivinni magaddal, mi lenne az?
11. Mi a kedvenc könyved?
12. Várod a sulit?

Komment: pipa.

Illetve akiknek tovább küldöm a díjat:

Our Kingdom
Miért én? (N.Á.)
Megtalállak mindenáron
Az életem árán

Mégegyszer köszönöm a díjat, nagyon örültem neki. :) Nemrég érkeztem haza egy táborból, szóval a következő részt nem sokára hozzom, addig is élvezzétek a nyár utolsó 2 hetét, mert aztán suli. :D
Ölel : Jázmin

2016. augusztus 8., hétfő

3.Rész - A fogadás

Sziasztok! Itt is vagyok a következő résszel! Végül, úgy döntöttem ezt hozzom előbb és a díjat kicsit később. Holnap utazok, szóval sajnos a díj késni fog egy kicsit :(.
De! Tudjátok milyen nap van ma?! Shawn Mendes Születésnapja! Boldog születésnapot Shawn. 18 éves lett a drága.:)

happy birthday shawn mendes love uuuuuu its 12am here so

- Istenem! Ott van! Ott! - vísongott Lily, mikor a sulihoz értünk. Természetesen azért, mert meglátta Shawn-t, akit most egy kisebb tömeg vett körbe. Komolyan, mit gondolt a srác, hogy itt majd nyugodtan tanulhat?! Ha így folytatja a sajtó is hamar rá fog jönni, hogy hol van, akkor meg búcsút mondhat a "pihenésének". Bár ahogy elnézem nem zavartatja magát, aláírásokat osztogatt.
- Szerinted ha oda megyek, mennyi esélyem van a közelébe jutni? - kérdezte a barátnőm, de meg se várta a válaszomat neki indult.
- Bent várlak a matekban! - kiáltottam utána kedvtelenül és már indultam is be. Az előcsarnokban egy srác álldogált egyedül, én meg amint megláttam megdermedtem.  A szőkésbarnás haját bármikor bárhol feltudnám ismerni. 
- Hát te?! Hogy, hogy nem kint vagy? - nézett rám csodálkozóan kék szemeivel. 
- Öm, ízébizé én nem rajongok érte. - nyömtem ki nagy nehezen. Ízébizé?! Most komolyan ezt mondtam?! Nekem végem. 
- Aha. Engem Ashronnak hívnak. - mintha nem tudnám. - És téged? 
- Lilou vagyok. - feleltem, ő meg halványan elmosolyodott. Nem tartott ez a szent pillanat olyan sokáig, mert Mr.egoista úgy döntött, hogy be fog jönni, ezzel magával hozta a tömeget. Mindketten odafordultunk, Shawn elől sétált, miközben Lilyvel ( hogy sikerült oda jutnia?) beszélgetett, mögöttük pedig legalább 70 diák jött.
- Milyen órád lesz? - fordult felém Ashron.
- Matek.
- Oh, kár. Nekem kémiám lesz és arra gondoltam, hogy találkozhatnánk valamikor, hogy jobban megismerjelek.
Úristen! Ez most randira hívott?! 
- Öm, jó! Addig is szia! - mondtam zavartan, aztán már futottam is fel a lépcsőhöz, mert :
1. Semmi kedvem nem volt újra találkozni Shawnnal.
2. Ha ott maradtam volna a tömeg magába rángatott volna.
A matek teremben, nem volt senki. Jellemző. Tudni illik emelt matekra (is) járok, már két éve és általában max 6-an szoktunk lenni az órán. De emelt matek ide vagy oda, soha nem akartam csatlakozni a "szakkörhez", véleményem szerint az csak időpazarlás.
- Diákok menjenek vissza a termükbe, ti négyen pedig gyertek be. - hallottam meg a tanár úr hangját. Egy másodperc múlva be is jött, Lilyvel, egy ismeretlen sráccal és csajjal, és... mi a franc?! Mr.Egoistával?! Valószínűleg az arcomra is kiírodhatott a döbbenet, mert Shawn rám vigyorgott. 
- Ó, Mrs.Ouklesy azt hittem már, hogy nem jön. - mosolygott rám kedvesen Mr.Tomsink, kirángatva az előbbi döbbenetből. - Nos, akkor mindenki üljön a helyére, hogy elkezdhessük az órát.
Lily egyből a mellettem lévő padba telepedett, a többiek pedig előre, a táblához közel, illetve Mr.Ego mögém. Lemertem volna fogadni, hogy azért, hogy idegesítsen.
- Basszus! Annyira, de annyira szeretlek Lilou! - suttogta a barátnőm, mire én kérdőn ránéztem. 
- Miért is?!
- Hát nem emlékszel? Ha évelején nem veszel rá, hogy berakjam az emelt matekot, akkor sose tudnék egy órára járni Shawnival, úgy, hogy csak hárman vannak rajtunk kívül! - vísongott. Én csak furán bólintottam egyet, majd a tanárra néztem, mert időközben elkezdte az órát.
Egész matekon az Ashronnal való beszélgetésünkken kattogtam és amikor kicsöngettek már rohantam is ki. Lilynek bent kellett maradnia, mert nem értett valamit, ezért gondoltam, majd később beszélek vele.
- Hey Lou! - hallottam meg mögülem a világ legidegesítőbb hangját. Nem törődve vele, tovább mentem, de Mr.Egoista sajnos gyorsan utolért.
- Mikor kéred az ölelésed Lou? - kérdezte szórakozottan. Hogy menne el a rohadt életbe.
- Először is ne hívj Lou-nak és másodjára, azt nem én írtam. - feleltem ridegen.
- Igazán?! Akkor esetleg van egy másik lány, ugyan azzal a kinézettel és névvel mint te?
- Nincs, illetve lehet. De azt a hozzászólást az öccsém írta. Tudod, neki nincs facebookja. - mondtam gúnyosan.
- Tudom, hogy a szíved mélyén szeretnéd az ölelést. - állt meg előttem, eltorlaszolva az utat és ügyet sem véve az előző mondatomról. Ezenkívül a diákok megint gyűlni kezdtek.
- Utoljára mondom, hogy az öccsém volt. Nekem eszem ágában se lenne a liveodat nézni, nemhogy ilyet írnék. - szűrtem a fogam közt haragosan. Mi a francot képzel magáról?! Shawn láthatóan megdöbbent, majd elmosolyodott, de ez a mosoly semmi jót nem ígért.

Képtalálat a következőre: „shawn mendes laugh”

- Mit szólnál, ha fogadnánk? - kérdezte halkan, hogy csak én halljam. - Ha 1 hónap alatt nem kedvelsz meg, akkor elfogadom, hogy tényleg nem rajongsz értem. De ha időközben mégis kiderül, hogy rajongó vagy, akkor bármit kérhetek tőled.
- És nekem, ebből mi hasznom lenne?!
- Ha nyersz, akkor neked adom az egyik gitáromat, amit nagyon sok híresség aláírt.
- Honnan tudod, hogy szeretnék egy olyan gitárt?! - képedtem el.
- Lily mesélte. Na akkor áll a fogadás?
- És miből tudnád, hogy kedvellek-e? - kerültem ki a kérdését.
- Egyszerű. Ha kedvelsz valakit, nem bunkózol vele.
Elgondolkoztam. Már nagyon régóta akarok egy olyan gitárt, de ha vesztek, akkor Shawn bármit kérhett tőlem. Viszont körülbelül 0.00001 százalék annak az esélye, hogy valaha megkedvelem.
- Jó, áll a fogadás. - mondtam, ő pedig elvigyorodott.
- Szuper! Akkor most megyek is, megkeresni Lily barátnődet, még meg kell vele beszélnem a randink időpontját. - kacsintott, majd vissza felé indult. 
Erről jutott az eszembe, hogy nekem is kéne beszélnem Ashronnal, így hát elindultam az udvar felé, ahol mindig szokott lenni.
Ki érve rögtön megláttam, a pálya szélén ivott. Odasétáltam hozzá.
- Szia! - mosolygott rám, mikor észrevett. Huh Lilou, ne felejts el lélegezni.
- Hello.
- Gondolkodtam a Kémia órán és mit szólnál ahhoz, ha ma este találkoznánk? - kérdezte.
- Nekem jó. - mosolyogtam.
- Hé haver! Ki ez a csaj? - jött oda hozzánk a barátja, valami Mikael vagy Michel, vagy valami hasonló.
- Mike, ő itt Lilou, Lilou ő itt Mike - mutatott be minket egymásnak Ashron.
- Örülök, hogy találkoztunk. - nyújtom a kezem, Mike pedig széles mosollyal megrázza.
- Na és, mire készültök? - nézett ránk, miután elengedte a kezemet.
- Elmegyünk sétálni valahova. - vonta meg a vállát szégyenlősen Ashron.
- Ó! Ez esetben később találkozzunk haver. - pacsizott össze a két fiú, majd Mike még odasúgta nekem: - Ha tudnád, hogy mennyit beszélt rólad...
De természetesen olyan hangerővel mondta, hogy Ashron is meghallotta.
- Ne foglalkozz vele! - ingatta a fejét, én meg elmosolyodtam zavaromban. Jó volt hallani, hogy ezek szerint ő is gondolt rám. 
- Akkor találkozzunk három körül nálatok? - kérdezte Ashron.
- Jó, megadom a címemet. - Gyorsan lediktáltam neki, ő pedig fülig érő mosollyal nézett rám, én meg azt hittem ott fogok meghalni. Szerencsére gyorsan észhez térítettem magamat és és leírtam egy papírlapra a lakcímemet, majd átadtam neki.
- Később találkozzunk. - kacsintott rám, majd visszaindult a pályára, ahol Mike várt rá. 
Úgy vigyorogtam mint egy idióta és mikor beértem a terembe, egy ugyanilyen vigyorú Lily nézett vissza rám.
- Mi történt? - kérdezte tőlem, amint leültem mellé.
- Ashron elhívott randizni és ma estére beszéltük meg! - válaszoltam vigyorogva.
- De jó! Mit szólnál egy dupla randihoz?
Itt fagyott le a mosoly az arcomról. Dupla randi?! Nem akarom, hogy egoista tökfej elrondítsa az estémet!
- Öm, inkább kihagyom, nem baj? - ahogy láttam, hogy elszomorodik, próbáltam menteni a menthetőt. - Hiszen mindkettőnknek ez a első randija az adott fiúval, ezt jó lenne kettesbe tölteni.
- Igen, igazad van. - bólintott elgondolkozóan. - Akkor esetleg valamikor máskor?
- Oh, azt még később is megtárgyalhatjuk. -  remélem elfogja felejteni ezt a hülye ötletet, mert nem akarom majd megbántani.
- Majd még Shawnibanival is megbeszélem. - mosolygott. 
Mivel megszomjaztam elővettem az italomat és beleittam.
- Amúgy, képzeld Lilou, a Mr.Tomsink segített nekem, de amikor a végén beakartam szállni a matek-szakköre elutasított! - Mi van? Lily mióta akar matek szakköre járni?! A választ hamar meg is kaptam. - Pedig olyan jó lett volna Shawnnal egy szakköre járni...
Majdnem kiköptem a vizemet ez hallatán. 
- Mi van?! - köhögtem.
- Shawn matek szakköre fog járni. - nézett rám furán. - Te nem örülsz neki?
Örülni annak, hogy most már egy nyamvadt szakkörön ( amit nem is én akartam!) se lesz nyugtom?! 

- Ti ott ketten, hozzátok ide a füzeteteket. - hallottam meg a tanár hangját és akkor jöttem rá, hogy már rég óra van. Pechemre nem írtam le semmit és ezzel Lily is így volt a kétségbeesett tekintette alapján. Lehajtott fejjel mentünk ki a tanári asztalhoz.